Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki nosztalgiát érez a régi korok férfias miliője iránt és úgy érzi, valami nagyon nincs rendjén.
A vén Európa formás idomait a messziről jött idegenek erőszakolják meg kultúrának nevezett ámokfutásukkal, s mi vakon rohanunk a nyugat után alávetve magunkat az egyenlősdi öngyilkos divatjának. A múlt hibái kívánatossá váltak. A múlté, amikor még férfi volt a férfi és nő volt a nő, s a vendég tudta, hogy a tál étel, melyet a ház asszonya elé tesz az asztalra olyan kegy, amelyet nem illik pofátlan követelőzéssel és durvasággal kifizetni.
A fiatal test és lélek megfelelő táplálék híján elsatnyul, s az új honfoglalók ha akarnak úgy gázolnak át a legyengült birkanyájon, hogy észre sem vesszük, amint a hettiták, az egyiptomiak, vagy az akhájok sorsára jutunk. A nagy egész részeként elveszítjük kultúránkat, nemzeti létünk szégyellnivaló örökséggé válik csupán.
Ha hagyjuk...
